Az osteoarthritis hatékony gyógymódja
Hypertonia és Nephrologia A krónikus stressz szerepe az essentialis hypertonia kialakulásában. Kialakulásában számos tényező játszik szerepet.
Ezek közül a krónikus stressz a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás emelkedésének jeleit elsősorban a hypertonia kezdeti — perctérfogat-fokozódással járó — szakaszában észlelhetjük. A szimpatikus aktivitás fokozódása a hemodinamikai következményeken perctérfogat-emelkedés, tachycardia, coronariavasoconstrictio, proarrhythmia túl számos kedvezőtlen következménnyel járhat.
A metabolikus inzulinrezisztencia, dyslipidaemiastrukturális és trofikus hatásokon túl endotheldiszfunkció, vascularis hypertrophia, myocardium-hypertrophiathromboticus és humorális prokoaguláció, thrombocytaaggregáció-fokozódás, nátriumretenció, renin-angiotenzin-aldoszteron tengely aktivációja folyamatok indulhatnak el, amelyek több támadásponton károsíthatják a szervezet működését. A fokozott szimpatikus aktivitás kedvező befolyásolására számos antihypertensiv gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre.
Idetartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek.
Ez utóbbiak első generációját például clonidin, guanfacin, alfa-metildopa — jelentős mellékhatásprofiljuk miatt — jelenleg ritkán, egyáltalán nem vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk.
A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-I1-receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait, amelyeket kihasználhatunk a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában.
